Hello kedves olvasók! (biztos van egy kettő hahah)

Az előző héten befejeztem végül a sulit hivatalosan is befejeztük a sulit. Mint legtöbben láthattátok a facebook-ra raktam fel illetve találtatok rólam megjelölt képeket hogy mit csináltunk az utolsó tanítási napon. A helyet ahol voltunk Carriere Morrison-nak hívják. Ez egy bányákból kialakított kristály tiszta pancsolós hely, röplabda pályákkal, óriási füves terület, és nagyon szép környezet. Vannak kis dokkok kialakítva ugráláshoz, illetve a hegy legeslegtetején van egy bungeejumping. Szóval azt is lehet gondolom, habár nem a sulival, mert nem vállalnak értünk felelősséget. A nap iszonyat jól telt, a tanárok és a diákok is egyaránt élvezték. A féltanári kar felkapta a diákokat és bevonszolta a vízben, vagy épp ez fordítva és a diákok cipelték a professzorokat, ami igencsak vicces látványt nyújtott, és természetesen a fiúk nem hagytak ki egyetlen alkalmat sem hogy a lányokat betuszkolják vagy épp visszadobják a vízben. A nap vége felére az egyik dokk majdnem leszakadt, mert annyi ember volt rajta. Sajnos a nap első felében elég hűvös idő volt a víz pedig olyan jeges volt hogy 5 másodperc után ki kellett vennem a lábam, még csak belelógatni sem tudtam, mert megfagytam. A nap második fele legalább szép naposan telt, és akkor már sokkal kellemesebb volt a pacsálás is és mindenki sokkal szívesebben ment bele a vízbe és persze önakaratból nem egy kis hozzájárulással más részéről. :) Szóval az utolsó napunk így telt. Utána visszavittek minket suliba, én elhoztam a szekrényem lakatát (amikor végzel egy suliban elviheted, ez vonatkozik már az általánosra is hiszen minimum 6 évig ott vagy ), és még több aláírást kaptam a barátaimtól az albumomba.
A nap hátralévő részét Audréenál töltöttem medencéztünk még meg napoztunk illetve csajos délutánt tartottunk, majd amikor haza támadt kedvem menni, smsztem egy barátomnak, hogy haza szeretnél vinni (egymás mellett laknak és van autója és imád engem :D ) és persze hogy hazavitt, habár csak 20perc múlva jött értem, de utána még együtt lógtunk miután hazakerültem :) :D

A hétvégén mint azt az előző bejegyzésemben megemlítettem, az afs es körzetemmel mentünk év végi orientációra montréalba. Reggel 9kor indultunk és kb.12.re értünk oda az irodába (ez a busz plusz metró plusz gyaloglás ideje együtt). Az irodában megkajáltunk, majd meghallgattuk a szokásos rizsát amit személy szerint már baromi sokszor hallottam, hogy igen nehéz lesz hazamenni, az érzéseik változnak így úgy amúgy. Aztán nagyon sokat beszélgettünk az év alatti tapasztalatainkról, hogy voltak rossz, problémás időszakok, miket változtatnánk meg és így tovább. 4órán keresztül ezeket csináltuk, erőnk kb nem volt utána. Majd elmentünk a kis ifjúsági szállóba, ahol lepakoltuk a csomagjainkat hogy ne kelljen városnézésnél cipelni mindent. 3 AFS-es önkéntes csatlakozott már amúgy is népes csapatunkhoz (Irene,Vivien,Tobi,Gabrielle,Elena és én )Elmentünk vacsorázni Chinatownba, majd Montréal ún. Vieux Port nevű részén sétálgattunk este. (vieux port= régi/öreg kikötő) Majd este 11 fele hulla fáradtan estünk haza. Másnap elmentünk reggelizni, vásárolni és várost nézni voltunk és itt csatlakozott hozzánk két barátunk Ludovica (olasz) és Hanne-Marie (grönland) illetve Emma (egy quebeci) és a fogadótestvére Oda. Délután 3órakor vettük vissza az irányt kis városkánkba, Gatineauba. Nekem a véleményem az orientációról pozitív, találkoztam a barátaimmal is akiket február óta nem láttam, de sajnos ez már tényleg a vég. Próbálják azt sulykolni belénk, hogy itt a vége el kell szakadnunk lassan, de mindenkiben ott van az a nemakarás. Ha arra gondolok, hogy lassan búcsút kell vennem az nagyon random lesz, mert fogalmam nincs mit fogok mondani, mert szerintem még nem készültem fel rá, és jobban belegondolva egyenlőre nem úgy érzem hogy hazatérek, hanem hogy nyaralni megyek, hisz most itt az otthonom. De persze örömteli (és valószínű könnyekkel teli) lesz a viszontlátás, hiszen 1 év az mégis csak sok idő. :)
 

Hétfőn volt egy francia vizsgám, ami szerinte borzasztóan egyszerű volt és nagyon jól sikerült és a délutánt a lányokkal medencézéssel töltöttük, és egy kicsit le is pirultam de az sosem árt ha van az embernek színe. hihi

Na akkor jöjjön a nagy attrakció. FOSTER THE PEOPLE. Először is szeretném megköszönni, a drága Nagymaminak és Nagypapinak a gyereknapi ajándékom. Igen, én egy nagy gyerek vagyok és élvezem. :) :D
Hála nekik lehetőségem volt jegyet venni a koncertre, egy olyan együttesére akit nagyon szeretek, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer láthatom őket. Kedden délelőtt mentem vissza Montréalban ami vicces volt mert vasárnap este értem haza onnan..Találkoztam Eirikkel, Uzayyal és Sandrinenal a metró állomáson, majd beültünk kajált egy sushi bárba. ( ne aggódjatok nem ettem semmi halat meg ilyen undi dolgot, hű maradtam önmagamhoz akármennyire is próbálták megkóstoltatni velem.) :D Sajnos erre a napra kedves időjárás elromlott (akárhányszor itt vagyok szinte mindig szakad az eső..) és szarrá áztunk ahogy kiléptünk az étteremből. Később Margarida is csatlakozott hozzánk és együtt mentünk a koncertre.Mikor odaértünk már sereglett a tömeg és még mindig esett. Az előzenekarok Tokyo Police Club és Kimbra volt, 7kor kezdtek és FtP kb fél9-9 fele kezdett. 
Egy szót tudok mondani a showra : SICK. most legszívesebben franciűul írnám le mindezt olyan szép színesen de azt nem értené senki hahah. Szóval.nem tudom ki mennyire ismeri az együttest, de az albumborítójuk tele van rajzolva ilyen kis absztrakt mutáns szörnyekkel amiket megvalósítottak, és kirakták őket a színpadra. Pár képen facen látható hogy egy óriás nap alakú kivetítő is volt aminek az arcvonásai folyton változtak, és minden második szám után a közepéből kijött egy fáklya fejű űrlény aki buborékokat fújt, meg papír repcsiket dobált ésatöbbi. A vége felé még egy óriás felfújható bábut is felhoztak a színpadra ami ott dölöngélt meg mászkált a jobb oldalon. Amilyen rossz idő volt az előzenekarok alatt, hogy csavarni lehetett a vizet a hajunkból, Fosterre elállt az eső és mind megszáradtunk. ^^
A hangulat egyszerűen nagyon jó volt, és a felvételek amiket csináltam, nagyon jó hangzásúak (meglepően) szerintem, és nagyon örülök hogy sikerült megörökítenem ilyen formában. A hangulat komolyan vérpezsdítő volt, tombolhatnékkal és jó volt egy kis ereszdelahajamat móka. :) Egyszóval életem egyik legszebb élménye volt, és mire éjfél-hajnali1 fele haza értünk én mindenhol fájtam de nem érdekelt, mert a boldogság szét áradt bennem.
Másnap azaz ma, a barátnőm Sandrine és az anyuja visszahoztak hozzánk, mert pont itt volt értekezlete az anyukájának. A mai napot pihenéssel, videók konvertálásával-töltésével, és beszélgetéssel töltöttem. A tesóm Helene is itt volt a pár napban ugyhogy délután vele voltunk meg skypeoltunk Claude-dal is. :) Este pedig tanultam, hiszen holnap újra vizsgám van.

Sok sikert nekem. És az otthon érettségizőknek is, még annál is több sikert.!

pupu, adrienn :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.