Na hello emberek. 
Megint eltelt egy újabb hét. Azonban ez a hét rettentően szomorú volt. Az utolsó bejegyzésemet egy múlt héten pénteken írtam, de reggel.  De az a nap akkor még nem ért véget. Az nap nem volt ugyebár sulink így elég hosszú napnak néztünk elébe. Charlotte csak reggel jött haza én pedig Ottawaban voltam Marie Eve-vel. Este úgy volt, hogy Olivia itt alszik, mert születésnapi partira mentek volna. De egyszer csak érkezett egy telefon hívás miszerint Olivia kórházban van, a többiekkel együtt. Két perc múlva már tele volt az egész facebook, meg minden, hogy az osztálytársam Marc-Étienne Fortin autóbalesetet szenvedett, és sajnálatos módon ez végzetes volt. Mondanom sem kell ez mekkora trauma számunkra, ráadásul tesóm egy közeli barátját vesztette el, Olivia pedig a szerelmét. Marc 17éves volt. Mindig szomorú esemény, ha valaki meghal, de szerintem még tragikusabb, ha egy fiatal veszíti életét, hiszen még csak "nem is élt igazán." Egész hétvégén sokkban voltunk. Mindenki ki volt borulva..és még ki is van. A hétvége hosszúra nyúlt, ugyanis nem volt hétfőn sulink. Kedden az egész iskola feketébe öltözött Marc tiszteletére. Igazából nem is igazán volt aznap tanítás. Az iskola aulájában egy asztalra emléket állítottak, neki. Amire kirakták a fényképeit, virágokat helyeztek az asztalra illetve gyertyákat, és egy fekete könyvet amibe mindenki beleírhatta az utolsó gondolatait. A szekrényét mindenki tele írta, egy foltnyi üres hely nem maradt rajta. Valaki oly merész volt hogy kb akkora méretű betűkkel, mint én felgarriftizte a falra, hogy 'R.i.p. marc-étienne.one love'. De mondanom sem kell másnapra el is tüntették.  Az órák alatt minden tanár levitt minket az aulába. Szinte egész nap csak sírtunk.  A szerda körülbelül ugyanígy telt el. Majd Majd csütörtökön elérkezett a temetés napja.  Az első órán vettünk csak részt, majd 11re mentünk a templomba. A ceremónia több, mint két órás volt. Én valahogy nem tudtam sírni a temetés alatt. Egyszerűen úgy éreztem  már mindent kiadtam magamból. De sajnos tévedtem. Délután edzésem volt. Illetve kettő, mert röplabda és cheerleading is. Az első edzésem közepén hirtelen elkezdtem sírni. Semmi előzménye nem volt. csak kitört belőlem. A csapattársaim iszonyat rendesek voltak, mert próbáltak megvigasztalni. Illetve itt volt a svájci cserediák, Vivien fogadóanyukája is, mert kiderült röplabda edző és ma besegített. A második edzésre mire odaértem nagyjából megnyugodtam, de az egész hét leforgása alatt nagyon kimerültem, és edzésen az egyik formációt nem sikerült rendesen kitartanunk és a flyerünk a fejemen landolt. Egy élmény volt. azóta fáj a fejem körülbelül, olyan mintha valaki egy kalapáccsal ütné, edzés további részén jéggel a fejem figyeltem a többieket, ugyanis ha nem gyakoroltam nyomást a fejemre akkor még furábban éreztem magam. :D
Ma pénteken, fehérbe öltöztünk, csakúgy mint a temetésre. A fehér színnel azt próbáltuk szimbolizálni elvileg, hogy a halálakor nem voltak fájdalmai, ezért nem szerették volna, ha mindenki feketébe megy. A mai megemlékezést az iskolában eredetileg csak a végzősöknek szánták, de megjelentek az alattunk lévő évfolyamból a közelebbi barátok is. Minden székre egy-egy fehér lufit erősítettek. A szülők és pár közelebbi barát beszédet mondott, majd utána az udvaron elültettek egy fát. A lufikra mindenki, egy utolsó gondolatot vagy jelzőt írhatott amit valamilyen szinten Marchoz tud kapcsolni. Majd egyszerre felengedtük az égbe mind a 200 luftballont. Utána anap további része viszonylag csendesen telt. Én személy szerint amikor elengedtem a lufimat, azt éreztem, hogy igen végre vége. Talán tovább léphetünk. Habár nem tudom milyen gyorsan fog haladni ez az egész. Az biztos, hogy ez rányomta a bélyegét az egész évre.  Nyugodj békében Marc-Étienne, igazán rendes srác voltál. :(
Hétvégén szombat-vasárnap egy bevásárló központban rakodtam 5órán keresztül, ugyanis adomány gyűjtés volt a cheerleader csapat számára. Több mint 1300 dollárt  gyűjtöttünk össze csak szombaton. A vasárnapot elfelejtettem. De így jóval kevesebbet kell majd fizetnünk.
Tegnap este, hazajött Helene a hétvégére, illetve ma megérkezett Nicole is. Apukám november 28-án utazik Haitire. 
Szerdától számíthattunk az éghajlat változásra. Legalábbis kanada ezt állítja. Már várható az első havazás. Illetve szeles, esős idő van. 
U.I. Kb félórája beállított két osztálytársam Miközben az ágyikómban heverésztem. és az egyik benézett és kb én beugrottam a takaróm alá ő meg hátraugrott, majd visszajött és megkérdezte mit keresek itt.xd mondom hello én itt lakom..de te mit keresel itt..?:Dxd hát ő meg csak beugrott a haverjával.:D Jolvan. Most nyugtázta magában hogy bármikor jöhet amikor csak szeretne. :D hajrá
Na mára ennyit.
Puszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.